Elment Dudás Erzsi néni

Az életben az emberek vagy hagynak maguk után emlékeket vagy egyszerűen a feledés homályába merülnek.

Dudás Erzsi néni az előbbi elmenők közé tartozik. Bicskén szinte nincs olyan ember, aki ne ismerte volna ezt a nevet. Igaz már több generáció felnőtt azóta, hogy nyugdíjba ment, de emléke nem halványult. Főleg azok nem felejtik, akiket tanított vagy éppen néhány éven keresztül a munkatársai voltak. Emlékeznek rá szülők, kollégák és mindenki, aki Bicskén lakik vagy Bicskén tanult. Erzsi néni neve összefonódott az iskolával.

1933-ban született a Fejér megyei Vál községben, itt végezte el az általános Iskolát, a polgárit  a Bicskei Polgári Állami Iskolában. Innen került be a Budapesti Állami Csalogány utcai Tanítóképzőbe, ahol 1952-ben tanítói diplomát szerezett.

1953-ig Bicskén a Járási Tanácsnál volt alkalmazott. Gyakornoki éveit a Nógrád megyei Mátraszőlősön töltötte 1953 és 1959 között. 1959-ben rövid ideig volt a Megyei Tanács Művelődési Osztályán Bicskén, innét már egyenes út vezetett a Bicskei Állami Iskolába. Volt tanító, napközis nevelő, 1965-től pedig az iskola igazgatóhelyettesi posztját töltötte be nyugdíjazásáig. Mindig mindenre nyitott lelkes pedagógust ismerhettek meg személyében. Szerette a technikát ezért elvégezte a 1967-ben a Tanítóképző Főiskola gyakorlati szakát.

Gyermekek százait nevelte pályafutása alatt és az Ő nevéhez fűződik a Karneválok nyitótánca a Csárdás és a Palotás. Munkájában mindig pontos, fegyelmezett és kitartó volt. Volt kollégaként emlékszem hogyan segített minket a főiskoláról kikerült újdonsült pedagógusokat, hogy megtanuljuk igazából mi a tanítás és tudatosította mindnyájunkban, hogy a gyermekeket szeretnünk és nevelnünk is kell.

Hosszú útra ment, de itt hagyta emlékképét.

Zöld csillag kihunyt az égen,
A csónak partot ért,
Hideg csendben fekete minden,
Legyen az álmod szép.