Nagy Károly (1797-1868) csillagász, matematikus, reformkori természettudós.

Nagy Károly a reformkor hajnalán született Rév-Komáromban, a XVIII. századi Magyarország egyik szellemi központjában. Apja gyógyszerészként a felvilágosodás szellemében nevelte a fiát és az akkoriban híres, pozsonyi evangélikus gimnáziumba íratta be. Hirtelen árvaságra jutván az iskoláit nem hagyta abba, hanem a bécsi akadémián folytatta tanulmányait. Kémiai doktori diplomáját megszerezve több magyarországi nemes szolgálatába szegődött - szinte kézről kézre adták, hogy zűrös anyagi helyzetüket tisztába tegye. A bécsi udvarban számos arisztokratával, tudóssal és művésszel ismerkedett meg. Személyes kapcsolatai révén eljutott külföldre és Európa szellemi központjába, Párizsba. Megismerkedett a kor szellemi áramlataival, otthonosan mozgott a politikai és tudományos körökben. tovább

Batthyány Lajos gróf (1696-1765), Magyarország utolsó nemzeti nádora építtette a Bicskén lévő Batthyány-kastélyt 1754-55-ben. Batthyány Tivadar alakíttatta át 1796 és 1799 között késő barokk és koraklasszicista stílusban.

Batthyány II. Ádám (1662–1703) országbíró és Strattmann Eleonóra legidősebb fia, a Strattmann-hitbizomány örököse. Hitbizománnyá alakította családi birtokainak jelentős részét. Főpohárnokmester, majd Zala vármegye főispánhelyettese, a hétszemélyes tábla elnöke. Bécsben, 1717. május 27-én kötött házasságot Kinsky Terézzel (1700-1775).

1732-től 1746-ig pedig kancellár, jelentős szerepe volt az 1741-es országgyűlésen. Mária Terézia politikáját támogatta. 1751. május 4-én az országgyűlés megválasztotta utolsó nemzeti nádornak. 1754-55-ben Bicskén 24 szobás, egyemeletes, manzárdos kastélyt építtetett. Az ő erélyes fellépése nyomán jött létre 1756-ban az Országos Levéltár elődje, az Archivum Regni.

Élete vége felé az adóemelés és a jobbágyok helyzetének rendezése ügyében a királynővel szembe került. 1765-ben Nagykanizsán gimnáziumot alapított, ennek fenntartására 10 000 forint értékű alapítványt tett. tovább

Barsi József (1810-1893) Bicskén élő plébános, forradalmár.

Apja, Neumann József sziléziai származású iskolamester volt. Tanulmányait 1818-ban a körmöcbányai gimnáziumban kezdte, a 2. és 3. osztályt Selmecbányán járta, a 4-6. osztályt ismét Körmöcbányán. Fiatal lévén a 6. osztályt Esztergomban ismételte; onnan a besztercebányai püspökmegyébe vétetett föl kispapnak; a nyitrai szemináriumban hallgatta a bölcseletet, a pesti papnevelőben pedig a teológiát. 1832. julius 12-én bölcselettudorrá avattatott és kirendelték Dobronára (Zólyom vármegye) káplánnak. Már akkor olvasott francia nyelven, később az olasz és angol nyelvet is elsajátította. 1833. április 6-án miséspappá szentelték föl és Jasztrabára, majd Németprónára küldték kisegítő papnak; 1834-ban Tajovára helyezték át. 1835-ben nevelő volt, 1836-ban a besztercebányai püspök titkárhelyettese lett. 1837-ben mint a 33. gyalogezred káplánja működött Milánóban, 1840-ben Korponára ment segédpapnak. 1842-ben Kóson (Nyitra vármegye), 1846. augusztus 2-án Bicskén lett plébános. 1849. január 2-án gróf Wrbna osztrák tábornok elfogatta és halálra ítélte a Pesti Hírlapban megjelent, forradalmi szellemű versei és politikai írásai miatt. Ezt az ítéletet később 20 évi várfogságra változtatták. Budára küldték foglyul, ahol szeptember 16-án húsz évi várfogságra itéltetvén, Olmützben raboskodott 1849. október 30-tól 1856. július 12-ig, midőn amnesztiát nyert. Ekkor öccsénél Privigyén tartózkodott és október 15-től Orczy Elek báró mellett nevelő volt. 1861-ben a fővárosi reáliskolához választották meg a földrajz és német nyelv tanárává. Időközben a református vallásra áttérvén, 1862. októberében a pesti református gimnáziumhoz hívták meg a latin és német nyelv tanárává. 1867. május 31-én Gorove István kinevezte a Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkatársának, ahol 1888-ig dolgozott. 1870. május 25-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1891-ben látását elvesztette. tovább

Forgács Antal (1910-1944) költő, újságíró.

„Falun születtem, s tizenegy éves koromig falun múltak el napjaim. Szüleim, úgynevezett asszimiláns zsidók voltak, csak magyarul beszéltek… (…) Hazára leltem a magyar nyelvben s a magyar költészetben, és zsidó vagyok.” – írta magáról 1939-ben. Rövid életéről és tragikus haláláról keveset tudunk. A középiskolát „a városban” végezte. Szolnokon volt katona.

Először az 1929-ben megjelent Jóság című antológiában jelentek meg versei. Az 1930-as évek elején néhány könyvismertetése jelent meg a Társadalmi Szemlében. Részt vett az illegális kommunista mozgalommal. 1932-ben egy szervezkedés lebukásakor őt is letartóztatták, majd kiengedték, mert nem találtak ellene bizonyítékot.

Első verskötete 1933-ban jelent meg, tehát letartóztatása után, Fanyar idők címmel. Ezt még két verskötet követte 1936-ban és 1938-ban. Sok zsidó kortársához hasonlóan ő is elhagyta Magyarországot (1938 őszén), ám még azután is jelentek meg írásai, versei a Korunkban. Párizsból a német megszállás elől vidékre menekült 1944-ben a Gestapo Grenoble-ban elfogta. A franciaországi drancy-i gyűjtőtáborba, majd onnan Németországba került. Halálának helye és időpontja nem ismert.

Költőként a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékéhez sorolják. Az 1930-as évek közepén jelentek meg versei és kisebb bírálatai a folyóiratban. Első verseinek szabadabb, akkor már pusztán divatos formáiról hamarosan áttért a kötöttebb formákra. Eközben költeményeit egyre inkább áthatja a szorongás, a legyőzöttség, a félelem érzete, kiütközik „eredendően pesszimizmusra hajlamos alkata”. Bár „szocialista indítású költő volt (…) Világ- és életmegvetésről, a világból kikapcsolódott személyiségről beszélhetünk.

Neki ajánlotta az első kötetét (1930) lezáró, Csöndes sorok lehajtott fejjel című versét Radnóti Miklós. tovább

Kerecsendi Kiss Márton (1917-1990) költő, filmforgatókönyv-író, az első cigányiskola igazgatója.

Kerecsendi-Kiss Márton (Kerecsend, Heves vm., 1917. jún. 28.-Cleveland, Oh., USA, 1990. febr. 23.) költő, író. - Egerben és Győrött tanult, Bpen tanítói okl-et szerzett, Bicskén el. isk. tanító. 1944: az Orsz. Közokt. Tanács tagja. A harmincadik c. színdarabját a bpi Belvárosi Színház mutatta be, 1942: film készült belőle (a főszerepben: Páger Antal). 1943. XI. 13: a Magyar Színházban bemut. Az első c. darabját (1944: megfilmesítették). 1945 tavaszán Au-ba menekült, rövid ideig Olo-ban élt, Traniban 1946-47?: a Magyar Harangok szerk-je. 1947: kivándorolt Argentínába. Buenos Airesben 1948. XI: a Magyar Út s 1949. VI-1955. XII: utóda, a Magyarok Útja hetilap szerk-je. 1957: Kanadába költözött, 1965-ig a torontói Magyar Élet hetilap munk. 1962: Clevelandbe telepedett át, ahol városi tisztviselő. 1972: az Árpád Akad. tagja. - Elb-ei és versei a müncheni Nemzetőr, Új Európa, valamint É- és D-amerikai lapokban. - M: Vándorévek. Versek. Székesfehérvár, 1941. - A harmincadik. Filmforgatókv. H.n., 1942. - Magyarok útja. Buenos Aires, 1948. - Az argentinai magyarság kulturális feladatai. Uo., 1949. - Hetedhétország. Mesejáték. Toronto, 1963. - Emlékkv. Elb-ek. San Francisco, 1970. - Anniversary Album. Cleveland, 1972. - Rőzseparázs. Versek. Toronto, 1976. - Vándorévek. Vál. versek. Bp., 1994. - Betűjegyei: (K.K.M.); (kkm); (KKM). Bo.Gy.-88

MTC 1944:477. (Kecsendi-Kiss Márton) - M. Nemz. 1945. V. 4. (A m. háborús bűnösök II. sz. listája) - Mildschütz 1977:141. (411, 492, 500.) - Somogyi 1982:167. (s.v. itt és minden lex-ban: Kecsendi Kiss Márton, kötőjel nélkül) - MÉL III:465. - Borbándi 1992:187. - Nagy 2000:499.

Lakatos István (1927-2002.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő.

Családja nemzedékeken keresztül Zalaegerszegen élt, édesapja elköltözött, de mindvégig megtartotta a városhoz fűződő kapcsolatát. A gimnázium első 6 évfolyamát Tatán, az utolsó kettőt Zalaegerszegen végezte, végül 1945-ben Budapesten érettségizett. Költeményei már 1947-től megjelentek a Válasz, az Újhold, a Magyarok, a Sorsunk és más folyóiratok hasábjain. Egyetemi diplomáját Budapesten szerezte 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész szakán. 1954-ben megalapította a Bessenyei-kört. 1955-ben a Petőfi Kör vezetőségi tagja, 1956-1957-ben a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1957-ben letartóztatták, 1959-ben szabadult. 1986-ban Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel megindította az Újhold-évkönyv sorozatát. 1986 után vállalt újra tisztségeket az Írószövetségben. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja lett. 1994-1996 között a Magyar Könyv Alapítvány elnöke volt. 1994-ben és 1998-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt. tovább

Jakab István László (1905-1989) akvarellfestő, a Bicske története c. könyv írója.

A Fővárosi Iparrajziskolán, majd az Iparművészeti Főiskola festő, illetve építész szakán tanult. Tatabányán vállalt munkát a bányaépítészetnél. A második világháború és az angliai hadifogság után az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalathoz került, majd az Országos Villamos Távvezeték Vállalatnál dolgozott. Transzformátorállomásokat telepített szerte az országban, Székesfehérváron is. Munkája mellett folytatta a festést. Fő céljának tekintette a pusztuló népi építészeti emlékek megőrzését. Akvarelleken örökítette meg a Kárpát-medence magyarlakta területeinek legjellegzetesebb épületeit. Tatabányán (1934), az Ernst Múzeumban (1949), a Néprajzi Múzeumban (1982), a Magyar Kultúra Székházában (2004) mutatkozott be műveivel. Családja Bicskéről származott, itt töltötte gyermekkorát, s később sem szakadt meg kapcsolata a várossal. Kezdeményezője volt a Bicske Barátok Köre megalakításának (1984), kutatta a település történetét, a Nagy Károly Városi Könyvtárnak ajándékozta 161 helyismereti vonatkozású fényképét (1987), a városnak 101 akvarelljét. Képeiből nyílt az első kiállítás a bicskei képtárban 1988-ban. Bicske Város Díszpolgára. (posztumusz, 2003.)

Bicskén járt Csokonai Vitéz Mihály, aki itt kezdte meg a népdalgyűjtést Kovács Sámuel református rektor vendégeként.

Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét. tovább

Vámosi János (1925-1997) táncdalénekes

Vámosi János 1925. augusztus 2-án született Bicskén. Énekesi karrierje alatt táncdal és pop műfajban alkotott.

Első lemeze 1962-ben jelent meg Tánczene címmel, a Qualiton kiadónál. Harmadik albuma, a Homokóra már a Hungaroton-Pepita kiadónál jelent meg 1977-ben. Ugyanebben az évben SZOT-díjat kapott munkásságáért. 1989-ben EMeRTon-díjat kapott. Utolsó albuma Micsoda évek vannak mögöttünk címmel jelent meg 1992-ben. 1997-ben hunyt el. tovább