Megemlékezés Krajczár Gyuláról, városunk díszpolgáráról

Krajczár Gyula (1935-2023)

Nehéz most ezeket a sorokat leírni, mert megannyi emlékkép idéződik fel bennünk Gyuszi bácsi kapcsán.

Ő egy kicsit legenda volt a számunkra. Kezdetben magyar-orosz szakos tanárként, majd 1973-tól a 2. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyetteseként dolgozott. Az 1981-82-es tanévben megbízott igazgató volt az új iskola épületének elkészüléséig. Ebben az épületben először helyettesként, majd igazgatóként irányította az intézmény munkáját nyugdíjazásáig.

Személyes példamutatása, embersége, közösségszervező ereje, kiváló szaktanári mivolta meghatározta az iskola szellemét, dicsőségét.

Példamutató munkássága, amelybe beletartozott a hagyományok, a testvértelepülési kapcsolatok kialakítása, ápolása, a természet túrázással történő megszerettetése, s ehhez kapcsolódóan teljes odaadása a Bicskei Zánkai Táborért, mint talán „életművéért” is.

A több évtizedes fáradhatatlan pedagógusi munkája, segítőkészsége, műveltsége örökre gyarapította Bicske város lakosságának jónéhány nemzedékét, bennük kitörölhetetlen tiszteletet, értéket teremtve világunk és embertársaink iránt.

Bicske Város Önkormányzata díszpolgári címet adományozott Krajczár Gyulának a bicskeiekért tett folyamatos, példaértékű munkásságáért, sokrétű tevékenységéért.

S most búcsúzzunk tőle azzal a verssel, amit Tima Gabriella tanárnő annak idején szavalt:

Simon Lajos: Csak úgy, a szívemmel

Itt állok, Magyarországon,

édes hazámnak kellős-közepén,

ahol két sugárútra,

mint eldőlt kőkeresztre

feszítettek a házak,

s csak úgy, becsukott szájjal,

csak úgy, leragadt nyelvvel,

csak úgy, a szívemmel

kiabálok:

Tessék, tessék közelebb jönni,

közelebb, egyre közelebb!

Bátran, bátran közelebb jönni,

és bátran, bátran vegyenek!

Vegyen hitet,

kiből tán elfogyott,

mert megpróbáltam jó az én hitem,

s akit már majdnem szétfeszít a gőg,

alázatot a szívemből vigyen.

Kövér,

jósorstól elhízott sasok

vegyenek szárnyat, szárnyat vegyenek,

suhogó, erős szárnyat vegyenek,

hogy fecske-könnyen felrepüljenek.

S akár van,

akár nincs,

egy falat emberséget

adok, - mindenkinek!