Hosszan tartó betegség után, 81 éves korában, szeptember 17-én, hétfőn Budapesten elhunyt Rónay László József Attila- és Prima-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az Új Ember korábbi főszerkesztője.

Rónay László 1937. augusztus 16-án született Budapesten, édesanyja Radnóti Kornélia tanár, édesapja Rónay György író volt. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Bölcsészkarra jelentkezett, de nem nyert felvételt. 1955-től 1956-ig az Új Ember kiadóhivatalában dolgozott anyagmozgatóként, majd gépmesterként.

1956-ban az egyetem magyar–pedagógia szakára került. A forradalom néhány napja alatt a Demokrata Néppárt lapjába, az újrainduló Hazánkba írt cikkeket. A forradalom leverése után a pedagógia szakot a latinra cserélte. 1957-től jelentek meg írásai a Vigiliában. Síki Géza néven Zenei jegyzetek címmel kapott rendszeres publikálási lehetőséget.

Az egyetem után 1962-től 1970-ig Bicskén általános iskolai tanárként dolgozott. Első könyve 1967-ben jelent meg Az Ezüstkor nemzedéke címmel. 1970-től 1973-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban részt vett a Nyugat-kiállítás rendezésében, feldolgozta Gellért Oszkár és Füst Milán hagyatékát (az utóbbit Parancs Jánossal közösen).

1973-ban az MTA Irodalomtudományi Intézete (akkor Irodalomtörténeti Intézet) modern magyar irodalommal foglalkozó osztályára került. Fő feladata A magyar irodalom története 1945–1975 című kötet segédszerkesztése, majd – Béládi Mikós halála után – szerkesztése volt. Emellett a nyugati és a tengerentúli magyar irodalmak történetét dolgozták fel.

Folytatta a Nyugat harmadik nemzedékének szerzőivel foglalkozó írásait és könyveit, édesapja nyomában a XX. század katolikus szellemű írói életműveinek feldolgozásával párhuzamosan. Számos monográfiája jelent meg mások mellett Kosztolányiról, Sík Sándorról, Mécs Lászlóról, Márai Sándornak pedig ő volt az egyik legjelentősebb kutatója.

1990-től az idei év nyaráig az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén oktatott, előbb egyetemi tanárként, nyugdíjazását követően professor emeritusként. 1990-ben az Új Ember főszerkesztője lett, ezt a megbízatását 1998-ig töltötte be.

Számos kitüntetést kapott: Bölöni-díj (1985), Az Év Könyve-jutalom (1990), Kosztolányi-plakett, József Attila-díj (1992), Arany János-díj (1997), Pro Ecclesia Hungariae díj (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997), Komlós Aladár-díj (2000), Toldy Ferenc-díj (2001), Stephanus-díj (2008), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2008), Prima-díj (2016).

Forrás: MTI